Viszont ha az első nézőpontból, teljes lelki nyugalommal gondolunk rájuk, mint olyanokra, akik levetették az evilági létezés ruháját, és lakhelyük most már a köztes birodalom, az öröklét váróterme. És így a temető is ismerősnek és barátságosnak tűnik majd.

A szépséges dolgok iránt érzett szereteted. Mivel Annak megelégedését keresve szeretsz, Aki teremtőjük és alkotójuk, azt mondod majd: milyen gyönyörűre lettek teremtve! Az ilyen szeretet örömteli dolog, és a külső szépség ünneplése helyett az isteni cselekedetek csodálatos alkotásaira nyitja fel szemed. Ebből pedig ráébredsz a Nevek szépségére, és a Mindenható Allah Tulajdonságainak szépségére, ami által megnyílik a szíved a Dicsőséges páratlan szépsége előtt. Az ilyen szeretet öröm, és istenszolgálat, és elmélkedés.

Az ifjúság szeretete. Mivel a Mindenható Allah csodálatos ajándékaként szereted, ezért istenszolgálatban töltöd, nem pedig értelmetlen pocsékolásban. És ebben az esetben az ifjúságod idején végzett istenszolgálat ennek a múlandó állapotnak a soha el nem múló gyümölcse lesz. Ahogy öregszel, mivel megszerezted azokat a soha el nem múló gyümölcsöket, amelyek az ifjúság jó oldalának ajándékai, védve leszel rossz oldalától és túlzásaitól.

Öregkorodban pedig látni fogod, hogy sikert értél el az istenszolgálat fokozásával, és érdemesebb leszel az isteni Kegyelemre. A tévelygők népével ellentétben, nem fogod ötven éven át keservesen siratni az ifjúság öt vagy tíz év után tovatűnő örömeit. És nem fogsz azok közé tartozni, akik azt mondják: „Bárcsak ifjúságom visszatérne egyetlen napra! Elmondanám neki, milyen szomorúságot hozott az öregség.”