A hit és az ember

A Huszonharmadik Szó a Risale-i Nur gyűjteményből (Ez a Szó két fejezetet tartalmaz)

Allah, a Kegyelmes és Irgalmas nevében

Bizony, az embert a legjobb alakra teremtettük, Aztán a legalacsonyabbak között a legalacsonyabbá tettük, Kivéve azokat, akik hisznek, és jókat cselekszenek. (Korán, 94:5-6)

Első fejezet

A következő öt pontban a hit több ezer erénye közül csak ötöt magyarázunk meg.

Első Pont

A hit fénye által az ember a legmagasabbra emelkedik, és a Paradicsomhoz méltó értéket ér el. A hitetlenség sötétségében pedig a legalacsonyabbak között is a legalacsonyabbá süllyed, és a Pokolnak megfelelő állapotba zuhan. Mert a hit a Dicsőséges Teremtőhöz kapcsolja az embert. A hit a Hozzá fűző kapocs. Tehát az ember értéke nem önmagából származik, hanem az isteni művészetből, és az isteni Nevek lenyomatából, amelyek a hit által nyilvánulnak meg benne. A hitetlenség megszakítja ezt a kapcsolatot, elvágja a kötelékeket, és ezáltal az isteni művészet láthatatlanná válik. Az ember értéke ebben az esetben kizárólag fizikai lényére korlátozódik. És mivel ez az anyag nagyon is múlandó, időleges, állati létezésre korlátozott, értéke gyakorlatilag semmi. Ezt a titkot egy hasonlat segítségével magyarázzuk meg. Az ember alkotta műalkotások esetében is lényeges különbség lehet a felhasznált anyag értéke és az alkotás értéke között. Néha az anyag és az alkotás értéke megegyezik, néha az anyag értéke a nagyobb, de előfordul az is, hogy néhány fillér értékű anyagból sok százezret érő alkotás születik. Az is előfordulhat, hogy egy antik műalkotás milliókat ér, pedig az anyagáért nem adnának egy fillért sem. Ha az ilyen alkotás piacra kerül, és még az is kiderül róla, hogy egy neves és elismert mester munkája, akkor az értéke még tovább növekedhet. Pedig ha magát az anyagát az ócskáshoz vitték volna, csak az anyagért járó néhány fillért kapják meg.