Meggyógyítja az emberi gyengeséget, erőtlenséget, szegénységet és szükséget, ha a Mindenható Egyetlenbe vetjük bizalmunkat. Mert ha rábízza az élet és a létezés minden terhét az Ő hatalmára és kegyelmére, ahelyett, hogy saját magára halmozná, az ember könnyebbséget és vigaszt talál. A Korán azt mondja, hogy az ilyen ember nem „gondolkodó állat”, hanem igaz ember és a Kegyelmes szívesen látott vendége.

Gyengéden gyógyítja be azokat a sebeket, amiket a világ elmúlása, a dolgok ideiglenes természete és a dolgok szeretete okozott, és megszabadít a megtévesztés és képzelgés sötétségétől. Úgy teszi mindezt, hogy megmutatja, hogy ez a világ nem más, mint a Kegyelmes vendégháza, és a benne lévő élőlények egyetlen célja az Isteni Nevek tükrözése és a Minden Hála Birtokosának mindig megújuló leírása.

Megmutatja, hogy a kijelölt órában eljövő halál nem más, mint a Köztes Birodalomba vezető híd, és annak előhírnöke, hogy csatlakozhatunk szeretteinkhez az örökkévalóság birodalmában. Begyógyulnak hát azok a sebek, amit az okozott, hogy a halált a félrevezetettek és tévelygők az örök elválásnak fogták fel. Megmutatja, hogy az elválás tulajdonképpen a találkozás legigazibb formája. Továbbá, megmutatva, hogy a sír voltaképpen a kegyelem világára, a boldogság hajlékára, a Paradicsom kertjeire, a Kegyelmes fényes birodalmára nyíló ajtó, elűzi az ember legbénítóbb félelmét, és megmutatja, hogy a látszólag fájdalmas, kellemetlen és felzaklató utazás a Köztes Birodalomba voltaképpen a legkellemesebb, legélvezetesebb és legörömtelibb út. Megmutatja, hogy a sír nem valamiféle sárkány szája, hanem a kegyelem kertjeire nyíló ajtó.