Saját magatokra pazaroljátok azt a szeretetet, amely a Legmagasztosabb Allahot illeti meg. A saját lelketekbe vagytok szerelmesek, és ez végtelen szenvedés okozója lesz: nem vagytok képesek valódi békességet adni annak, amit szerettek. Egyfolytában szenvedtek azért, mert nem adjátok meg a Legnagyobb Hatalom Birtokosának azt, ami megilleti, nem szeretitek Őt, Akit egyedül szeretni lehet, és nem bíztok meg Benne teljesen.

További sorscsapásokat szenvedtek el, mert a világra pazaroljátok azt a szeretetet, ami a Mindenható Allah Neveit és Tulajdonságait illeti meg, és az Ő műveit felosztjátok, és evilági okoknak tulajdonítjátok. A számtalan dolog közül, amit Allah helyett szerettek, egy rész hátat fog nektek fordítani, és egy szó nélkül magatokra hagy. A másik részük fel sem ismer benneteket, vagy ha mégis, nem szeret viszont. Vagy ha szeret is, szeretetének semmi hasznát nem veszitek. Szüntelenül kínozni fog benneteket a számtalan elválás és búcsú, amelyben nyoma sincs a viszontlátás reményének.

Ez hát a lényege és a valódi természete annak, amit a tévelygő és félrevezetett emberek evilági boldogságnak, emberi tökéletességnek, a civilizáció fejlődésének és a szabadság örömének neveznek. És az elkülönülés vagy a mámor csak hamis fátyol: mindössze időlegesen tompítják el az érzéseket. Mondd hát: „Szégyen azok intellektusára, akik ilyen utakat követnek”.

De ami a Korán fényes útját illeti, a hit igazságaival gyógyítja meg a tévelygők összes sebét. Eloszlatja az út minden sötétségét és homályát. Bezárja a tévelygés és kitaszítottság ajtaját.