Gondold végig jól ezt az áját, amely a tévelygő és a helyes úton járó emberek valódi természetét írja le, életükre és cselekedeteikre vonatkoztatva:

 „Bizony, az embert a legszebb alakban teremtettük, és utána a legalantasabbak legalantasabbjává tettük, kivéve azokat, akik hisznek és jót cselekszenek” (Korán, 95:4-6)

És ezt az áját, ami tetteik végeredményéről és következményeiről szól:

 „A mennyek és a föld sem siratta őket” (Korán, 44:29)

Milyen kifinomultan és csodálatosan fejezik ki azt az összehasonlítást, amit mi is megtettünk a kétféle ember között. Mivel azt az igazságot, amit az első idézet tartalmaz, részletesen kifejtettük a Tizenegyedik Szóban, a kíváncsi olvasónak azt javasoljuk, hogy olvassa el a Risale-i Nur-nak ezt a részét.

Ami a második áját illeti, röviden kifejtjük, milyen fontos igazságot tartalmaz:

Az ája közvetlen jelentése az, hogy a mennyek és a föld nem sírnak, amikor a tévelygő bűnösök meghalnak. A rejtett jelentése pedig az, hogy a mennyek és a föld sírnak, amikor az igaz hitű emberek meghalnak. Mert a tévelygők megtagadták a mennyek és a föld kötelességeit és szerepét, nem vették figyelembe jelentésüket, elutasították értékeiket, elutasították Teremtőjüket, és végeredményben sértően és ellenségesen viselkedtek. Természetes hát, hogy a mennyek és a föld nem siratják meg őket, hanem inkább átkozzák, és örvendeznek halálukon.

Ami a rejtett jelentést illeti, hogy a mennyek és a föld megsiratják a hívő emberek halálát, azt azért teszik, mert ezek az emberek tiszteletben tartották a föld és a menny kötelességeit és szerepét, elfogadták őket valóságukban, és hitük segítségével megértették jelentésüket. Azt mondták: „Milyen gyönyörűen vannak megteremtve, és milyen jól végzik kijelölt kötelességüket!”. Tisztelik őket, és elismerik valódi értéküket. Szeretik őket, és a Neveket, amiket tükröznek. A Legmagasztosabb Allah kedvéért. És ezért van az, hogy a mennyek és a föld sírva gyászolja az igaz hitű emberek halálát.