Egy fontos kérdés

Azt mondod: „A szeretet nem önkéntes dolog. És, természetemnél fogva, szeretem az ízletes ételeket, a gyümölcsöket. Szeretem az anyámat, az apámat, a gyermekeimet, a feleségemet, a barátaimat. Szeretem a prófétákat és a Mindenható Allahhoz közel állókat. És szeretem az életet, a fiatalságomat, a tavaszt, a szépséget, a világot. Hogyan is ne szerethetném mindezeket? Hogyan érhetném el, hogy mindezt a szeretetet a Mindenható Allahnak, az Ő Neveinek és tulajdonságainak tartsam fenn? Mit tegyek?”

Hallgass meg válaszul négy pontot!

Az első pont

Valóban, a szeretet nem csak a saját döntésünktől függ, de az akaraterő segítségével a szeretet az egyik tárgyáról a másik felé fordíthatja arcát. Például ha észrevesszük a hiányosságokat és negatívumokat abban, amit szeretünk, vagy felismerjük, hogy ezek csak a szeretet valódi tárgyának tükröződései vagy fátylai, amelyek nem igazán érdemesek a szeretetre, akkor szeretetünk a közvetettől a közvetlen felé fordulhat.

A második pont

Nem azt mondjuk, hogy ne szeresd mindazt, amit felsoroltál, hanem azt, hogy inkább a Mindenható Allah megelégedését keresve szeresd őket, és az Ő szeretetének nevében. Például, ha azért szereted a finom ételt és a szépséges gyümölcsöket, mert ezek a Mindenható Allah, a Kegyelmes, az Irgalmas ajándékai, azzal az ő Neveit, a Kegyelmes és Gondoskodó neveket szereted, és még a háládat is kimutatod. Ez a szeretet a megengedett dolgok körén belül találja meg a kielégülést, ami azt mutatja, hogy nem csupán az alsóbb én kielégítését szolgálja, hanem valóban a Kegyelmes nevében történik. Azt jelenti, hogy gondolkodva és hálásan eszed meg azt, amit megeszel.

Vagy ha amiatt a bölcsesség és irgalom miatt szereted a szüleidet, amely gyermekükké tett téged, és gyengéd gondoskodást támasztott a szívükben irántad, az egybevág a Mindenható Allah szeretetével. És annak a jele, hogy ez a szeretet és együttérzés valóban a Mindenható Allah megelégedését keresi az, hogy amikor már öregek, nem lehetnek segítségedre és inkább terhet és nehézséget jelentenek, akkor te még szeretetteljesebb, gyengédebb és kötelességtudóbb vagy irányukba. Ez az ája:

„És ha egyikük, vagy mindketten, megérik az öregkort, ne szólj hozzájuk megvető szavakkal” (Korán, 17:23)

arra inti a gyermekeket, hogy ötszörösen is legyenek kedvesek a szüleikhez, és bemutatja, mennyire fontosak a szülők jogai a Korán fényében, és milyen utálatos dolog az irántuk való hálátlanság.