Az ifjúság méltóságát és szépségét a Mindenható Allah csodálatos ajándékaként szeretni, csodálni és megfelelően felhasználni szintén a törvényes és hálás szeretet körébe tartozik.

És ha elgondolkodva szeretjük a tavaszt, tudván, hogy ez a Mindenható Allah Neveinek legfényesebb, legkifinomultabb átirata, és a legbölcsebb Teremtő művészetének legdíszesebb és legcsillogóbb kiállítása, azzal szintén az Ő Neveit szeretjük.

És ha ezt a világot azért szereted, mert ez a Túlvilág termését hozó vetés, az isteni Nevek tükre és a Mindenható Allah üzenete, és ha gonoszra uszító alsóbb énünk közbe nem avatkozik, csupán ideiglenes vendégház, amelyet sokkal jobb hely követ, az is a Mindenható Allah megelégedését kereső szeretet.

Röviden: Úgy szeresd ezt a világot és benne a teremtményeket, hogy ez a szeretet túlmutasson önmagán. Ne csak önmagukért szeresd őket. Ne azt mondd: Milyen szépek! Mondd azt: Milyen szépen vannak teremtve! Ne adj lehetőséget arra, hogy bármilyen más szeretet belépjen a legbelső énedbe, mert a legbelső éned és a szíved legtitkosabb helye az Örökkévaló tükre, és csak Hozzá tartozik. Mondd: „Ó, Allah, add, hogy a Te megelégedésedet keresve szeressünk, és adj nekünk olyan szeretetet, amely közelebb visz Hozzád”.

Ezen a módon mindaz a szeretet, amelyet felsoroltál, fájdalomtól mentes örömöket és bizonyos módon végtelen együttlétet fog adni. Valamint még a Mindenható Allah iránti szeretetedet is növelni fogja. Ez a megengedett, a törvényes határán belüli szeretet. Azonkívül egyfajta hála is, amely tiszta öröm, és gondolkodás, amely tiszta szeretet.

Például ha egy hatalmas király színe elé járulnál[1], aki egy almát ajándékozna neked, akkor azt az almát kétszeresen szeretnéd, és kétszeres élvezetet jelentene. Először is szeretnéd, mert alma, és az almára jellemző és az alma mértékének megfelelő örömet találnál benne. Ez a szeretet nem a királyhoz kötődne, sőt, aki a szájához emeli és befalatozza az almát még a király színe előtt, az magát az almát és a saját alsóbb énjét szereti, nem pedig a királyt. Az is megtörténhet, hogy a király nem elégedett azzal a szeretettel, amely csak az alsóbb ént táplálja, sőt, egyenesen a nemtetszését vívja ki. Azonkívül az élvezet, amit az alma nyújt, nagyon korlátozott és nagyon rövid ideig tart. Ha az almát megetted, már tova is tűnt, és csak a megbánás marad.