KALAUZ NŐKNEK | KALAUZ NŐKNEK | 33
(1-41)

A tizenhetedik levél

Levél egy gyermek halálára

Allah, a Kegyelmes és Irgalmas nevében.

És mondj jó hírt a türelmeseknek, akik, ha nehézség sújtja őket, azt mondják: Bizony, Allahé vagyunk, és bizony, Hozzá térünk vissza! (Korán, 2:155-156)

 

Drága túlvilági testvérem, Hafiz Halid Efendi!

Testvérem, gyermeked halála mélyen elszomorított. De az isteni Rendeléssel való elégedettség és az isteni Rendelésbe való belenyugvás az Iszlám egyik ismertetőjele. A Mindenható Allah adjon nektek türelmet. És Ő tegye az eltávozottat támogatótokká és közbenjárótokká a Túlvilágon

Öt pontot magyarázok el, amelyek valóban jó hírt és valódi vigaszt jelentenek neked és a hozzád hasonló jóravaló hívőknek.

Az első pont

A Koránban említett örökifjú gyermekek (Korán, 76:19) kifejezés jelentése a következő: ezzel az ája azt a jó hírt mondja a szülőknek, hogy a hívők gyermekei, akik az érett kor elérése előtt halnak meg, örökké szeretetteljes, kedves gyermekek maradnak, a Paradicsomnak megfelelő formában, és a boldogság örökké tartó forrásai lesznek szüleik ölelésében, hogy a Paradicsomban megtalálható lesz minden kellemes és örömteli dolog, és hogy nincs igazuk azoknak, akik azt mondják, hogy mivel a Paradicsom nem a szaporodás helye, ott nem lesz meg a gyermekkel való törődés öröme, és hogy a sokmillió éves tiszta, zavartalan szeretet a boldogság óriási forrása lesz a szülőknek, az evilági tízévnyi, szomorúsággal és aggodalmakkal vegyes idő helyett.

A második pont

Egyszer egy ember börtönben volt. Elküldték vele egyik kedves, szeretetre méltó gyermekét. A szerencsétlen embernek el kellett szenvednie saját nehézségeit és fájdalmát, és még ráadásul a gyermekét is, mivel nem tudta őt ellátni és gondoskodni róla. Akkor az együttérző bíró üzenetet küldött ennek az embernek: „A gyermek természetesen a te gyermeked, de az én alattvalóim közé és az én népemhez tartozik. Elvitetem tőled, és egy kényelmes palotában fogok gondoskodni róla”. Az ember kétségbeesett zokogásba tört ki. Így kiáltott: „Nem adom a gyermekemet, aki vigaszom egyetlen forrása!” A barátai azt mondták neki: „Fájdalmad értelmetlen. A gyermeket nem kell sajnálnod, mert ő egy kényelmes, tágas, boldog palotába megy, ehelyett a mocskos és nyomasztó börtön helyett. Ha pedig magadat sajnálod és a saját javadat keresed, ha a gyermek itt marad, csak még inkább elszomorodsz és kétségbeesel az őt érő nehézségek miatt. Ha eltávozik a másik helyre, az neked is csak előnyödre válik, mert vonzza majd a király kegyelmét, és közbenjár érted. A király megadja majd, hogy ismét találkozhass vele. És biztos, hogy nem őt küldi ide a börtönbe, hogy láthasd, hanem téged enged majd ki a börtönből, és a palotába hívat, hogy ott találkozhass gyermekeddel. De ennek az a feltétele, hogy bízz a királyban, és engedelmeskedj neki!”
No Voice

KALAUZ NŐKNEK