A tudatlanság és tévelygés népe meg van fosztva ennek az öt pontnak a jó híreitől. Láthatod, mennyire gyászos az ő helyzetük: egyetlen gyermeküket a halál görcseiben látják vergődni, és mivel úgy hiszik, hogy ez a világ örök, tudatlanságuk és félrevezetettségük miatt a halált a létezés megszűnésének és örök elválásnak gondolják. Úgy gondolják, hogy a gyermek puha, kényelmes ágyát fel kellett cserélnie a sír földjével, és nem gondolnak a Kegyelem Paradicsomára és a Legkegyelmesebb mennyei ajándékára. Láthatod, hogy egy hívővel összehasonlítva micsoda kétségbeejtő fájdalmat és szomorúságot kell elszenvedniük. Ellenben a hit és az Iszlám azt mondja a hívőknek: „A Legkegyelmesebb Teremtő a halál görcseiben vergődő gyermekedet elviszi ebből a fájdalmas világból, és a Paradicsomba engedi be. Közbenjáróddá teszi, és örök gyermekeddé. Ne sírj és ne szomorkodj. Az elválás csak ideiglenes, a távollétnek vége fog szakadni. Mondd: Allahé a parancs. Allahé vagyunk, és hozzá térünk vissza, és légy türelmes.”

Örökkévaló, Ő az Örökkévaló!

Said Nursi

Az Ő nevében dicsőség Neki!

[Ez a kiegészítés is a gyermek halálával kapcsolatban írt levél része]

Egyes klasszikus Korán- magyarázatok azt mondják erről az ájáról: „és halhatatlan ifjak járnak körbe közöttük” (Korán, 56:17), hogy ez azt jelenti, hogy a Paradicsomba jutók valamennyien, a legfiatalabbtól a legöregebbig harminchárom évesek lesznek majd. Allah tudja a legjobban. Ennek a kifejezésnek a magyarázata: azok a gyermekek, akiknek még nem kötelességük a saría által előírt kötelező cselekedetek végrehajtása, és önkéntes cselekedeteket sem végeztek, a Paradicsomba kerülnek, és örökké gyermekek maradnak. A saría azonban előírja, hogy amikor a gyermekek elérik a hétéves életkort, a szüleiknek tanítani és bátorítani kell őket a kötelező cselekedetekre, például a napi öt imára, tízéves korukban pedig meg kell nekik parancsolni. A kötelező tettekért a gyermekek az érett kor (15 év) elérésével válnak felelősekké. Vagyis azok, akik hétéves és érett koruk között önkéntesen elvégezték a kötelező cselekedeteket, amelyek rájuk nézve akkor még nem voltak kötelezők, harminchárom évesek lesznek a Paradicsomban, és a jóravaló felnőttek teljes jutalmát kapják. Egyes magyarázatok ide sorolnak minden gyermeket, anélkül, hogy ezt a pontot figyelembe vennék, általánosnak tekintve azt, ami valójában specifikus.