Emirdağ-i emlék

Az elmúlt öt évben, ahányszor csak Emirdağ környékén jártam kocsin, hogy kicsit levegőzzem, mindig egy és hét év közötti gyermekek siettek hozzám, nagyobb lelkesedéssel, mint saját szüleikhez, és kezet csókoltak. Egyszer egyikük még a kocsink alá is esett, de különös módon sértetlen maradt. Három és öt év közötti gyermekek jöttek futva a tüskebokrok között, bár nem ismertek, és nem is láttak még korábban. Felnőtt módra üdvözöltek, és meg akarták csókolni a kezemet.

Én magam és a jelen lévő testvéreim is meg voltunk lepődve. És a jelenség nem korlátozódott egy helyre: ugyanez történt a környező falvakban is.

Aztán ráébredtem, azzal a ráébredéssel, amely sosem csal meg, és a barátaim ugyanezt gondolták, hogy ezek az ártatlan gyermekek megérezték, egyfajta természetes, ösztönös megérzéssel, hogy a Risale-i Nur milyen előnyöket fog hozni népünk gyermekeinek és nekik maguknak. Emiatt az érzés miatt, bár az elméjük és gondolataik nem fogták fel tudatosan, siettek a Risale-i Nur közvetítőjéhez, mintha csak édesanyjuktól kértek volna valamit. Mi pedig úgy érezzük és azt reméljük, hogy a jövőben jelentős és érdemes Risale-i Nur diákok származnak majd eme ártatlan apróságok közül. Mivel nekem magamnak nincsenek gyermekeim ebben a világban, fohászaimba foglaltam valamennyiüket, mint szellemi gyermekeimet. Minden reggel megemlékezem róluk fohászaimban, a Risale-i Nur diákokkal egyetemben.

Továbbá azért szeretem azokat az ártatlanokat jobban, mint egy közömbös és érdektelen negyvenéves felnőttet, mert ők bűntelenek, és valódi, romlatlan érdeklődés él bennük. Kell, hogy legyen valami, ami erre készteti őket, és én ugyanolyan komolyan válaszolok üdvözlésükre, ahogy a felnőtteket is köszöntöm. És mivel ártatlanok és bűntelenek, és jövendőbeli Risale-i Nur diákoknak látom őket, különösen kívánatosnak ítélem fohászukat, ezért így szólok hozzájuk: „Mivel ti szellemi gyermekeim vagytok, fohászkodom értetek. És mivel ti még bűntelenek vagytok, a ti fohászotok különösen elfogadásra talál, ha a Mindenható Allah úgy akarja. Fohászkodjatok hát értem ti is, mert nagyon beteg vagyok.”

Nagy a valószínűsége annak, és én és testvéreim is azon a véleményen vagyunk, hogy az iskolák, amelyeket az ateisták nyitottak, hogy a gyermekeket egyfajta kommunista, Isten nélkül való eszmék szerint neveljék, később megváltoztak, és próbálták megrontani ifjúságunkat. Népünknek ezek az ártatlan, fiatal gyermekei, az Iszlám zászlajának hősies hordozói, a Risale-i Nur-ból kapott leckék segítségével, megadhatják a választ erre az ifjúságot sújtó ártalomra. Ha a Mindenható Allah úgy akarja, ez annak a jele, hogy ezek a kisgyermekek és a fiatalság megmenekül a vallástalan ateisták gonoszságától – ezért viselkedtek ilyen szokatlanul a gyermekek.

Said Nursi

Igen, mi is, akik ott voltunk vele, saját szemünkkel láttuk mindezt.

A Risale-i Nur diákjai