Két levél

Emirdağ-ból

Drága, hűséges testvéreim,

…

Először: Elsősorban az ártatlan gyermekek azok, akik természetesen és az idők feltételeinek megfelelően, a Risale-i Nur diákjai lesznek. Mert ha az ember nem kap erős alapokat és tanítást a hitről kisgyermekként, akkor később rendkívül nehéz lesz az Iszlámot és a hit alappilléreit a szívébe ültetni. Főként, ha azt látja, hogy szülei nem vallásosak, és csak a világi tudományokban kap nevelést, akkor még idegenebb lesz számára. Akkor ahelyett, hogy tisztelné szüleit, megvetően fog viselkedni velük szemben, és megpróbáltatást fog jelenteni számukra, hiszen azt kívánja majd, hogy mielőbb meghaljanak. A Túlvilágon pedig nem közbenjárójuk lesz majd, hanem vádlójuk, azt kérdezve: „Miért nem óvtátok hitünket az Iszlámnak megfelelő neveléssel?”

Ezért szerencsések azok a gyermekek, akik a Risale-i Nur körébe kerülnek, és tisztelettel szolgálják szüleiket ezen a világon, és még a haláluk után is hozzáadnak szüleik jótetteihez mindazokkal a jóságokkal, amiket tőlük tanultak és gyakorolnak, a Túlvilágon pedig közbenjárójukként szerepelnek. Ezek a legszerencsésebb gyermekek.

A Risale-i Nur diákjainak másik nagy csoportja pedig a nők, akiknek természetüknél fogva szükségük van a Risale-i Nur üzenetére, és akik ezt a mai világot visszataszítónak találják, és elegük van belőle. Főként éveik előrehaladtával a Risale-i Nur valódi szellemi táplálék számukra. Mert a Risale-i Nur egyik alapelve a szeretetteljes irgalom, amely az isteni Név, az Irgalmas megnyilvánulása. Ez pedig a nők legerősebb belső tulajdonsága, természetes kötelességeik hajtóereje.