Most hogy elértem sírom szélére, mellette heverő holttestem fejénél állok. Kezemet Kegyelmed ítélőszéke felé emelve, könyörögve kiáltok teljes erőmből: „Irgalom, irgalom! Ó, Megbocsátó, ó, Szeretetteljes! Ments meg engem bűneim terhétől!”

Most síromba kerültem, leplembe csavarva. Akik elkísértek idáig, utamra bocsátanak, magamra hagynak és hazatérnek. Én Megbocsátásodat és Irgalmadat várom. Tisztán látom, hogy nincsen máshol menedék és biztonság, csak Nálad. Teljes erőmből kiáltok a bűn visszataszító arcának, az Ellened való lázadás mocskának, a sír szorításának ellenében: „Irgalom, irgalom! Ó, Megbocsátó, ó, Szeretetteljes! Ó, Igazságos Ítélő! Ments meg engem bűneim rémületes társaságától! Uram! A Te Kegyelmed az én közbenjáróm. A Te Szeretetted, a Világok Kegyelme, a Te Kegyelmed eszköze. Nem ellened panaszkodom, hanem lelkem állapota miatt.”

Ó, Kegyelmes Uram, Nagylelkű Teremtőm! Said nevű teremtményed és szolgád lázadó és tehetetlen és óvatlan, és tudatlan, és beteg, és alantas, és bűnös, és öreg, és vétkes, és olyan, mint egy szökött rabszolga, de negyven év után megbánt mindent, és vissza akar térni a Te udvarodba. A Te Kegyelmedben keres menedéket. Megvallja Neked számtalan bűnét és vétkét. Kétségektől és mindenféle nehézségtől szenvedve Hozzád fohászkodik, Téged hív, és Neked könyörög. Ha tökéletes Kegyelmedből eredően elfogadod őt, megkönyörülsz rajta, és megbocsátasz neki, a Te döntésed. Mert Te vagy a kegyelmesek közt a Legkegyelmesebb. Ha Te nem fogadsz el engem, kinek ajtajához mehetnék? Milyen más ajtó van a Tiéden kívül? Nincs más Úr, csak Te, Akinek az udvarában biztonságot és segítséget találhatnék. Nincs az imádatnak más Birtokosa, csak Te, Akinél menedéket vehetek.

Nincs más Isten, csak Te, Te vagy az Egyetlen, nincsen társad, az utolsó szó ebben a világban és az első szó a következőben az: Tanúsítom, hogy nincs más istenség, csak Allah, és hogy Mohammed az Ő küldötte – Allah áldja meg és adjon neki békességet!