Aztán látja, hogy a Dicsőséges Teremtő a föld felszínét hatalmas kiállításként rendezte be, ahol felvonultatja páratlan művészetének egyedülálló alkotásait. Ezt látva az ember felkiált: milyen csodákat teremtett Allah! Milyen áldásokat adott Allah! Dicsőség Allahnak! Ő a leghatalmasabb! Aztán látja, hogy a világmindenség palotájában az Egyedülvaló az egyedülvalóság pecsétjét ütötte minden élőlényre, az Ő utánozhatatlan aláírásával, az Ő egyedülálló jeleivel és kódjával, az egyedülvalóság jelét véste mindenre, és az egyedülvalóság zászlóját tűzte ki a világ minden pontján, az Ő uralmát hirdetve. És az ember erre megerősítéssel, hittel, alávetéssel, szolgálattal, imádattal és az egyedülvalóság tanúsításával válaszol.

És az ember az ilyen imádattal és ilyen gondolkodással válik igazán emberré, ez mutatja, hogy a legszebb formára teremtetett, a hit által válik a Mindenható Allah megbízható helytartójává ezen a földön, a hit által válik érdemessé a neki adott bizalomra.

Ó, te vigyázatlan ember, aki a legszebb formára lettél teremtve, de akaratodat rosszul használva a legalantasabbak között is a legalacsonyabbra zuhansz! Hallgass rám! Ifjúságomtól megrészegülve én is, akárcsak te, azt hittem, hogy a világ édes és gyönyörű, de amikor az öregkor reggelére ébredtem, láttam, hogy mennyire csúf a világ arca, amelyet korábban oly vonzónak láttam, de amely nem fordul a Túlvilág felé. Ha meg akarod érteni ezt, és azt is, hogy milyen szép a világ valódi arca, amely a Túlvilágra néz, akkor olvasd el a Tizenhetedik Szó Második Állomásának Két Jelzőtábláját, és értsd meg a valóságot.

Az első jelzőtábla a vigyázatlanok világának valóságát mutatja be, amelyet régen én is, akár a tévelygők, az óvatlanság fátyolán keresztül láttam, bár nem voltam megrészegülve.

A második jelzőtábla a vezetés népének világát mutatja be. Olyan formában hagytam meg, ahogy hosszú idővel ezelőtt megírtam. Költészetre emlékeztet, bár valójában nem az...

Dicsőség Neked! Nincs más tudásunk, csak amit Tőled tanultunk, bizony Te vagy a mindent tudó, a bölcs.

Uram! Tárd ki a keblemet, könnyítsd meg az ügyeimet, és oldd meg a csomót a nyelvemen, hogy megérthessék szavam.

Ó Allah! Add áldásodat a fények megnyilvánulására, a titkok egének Napjára, a dicsőség körének központjára, és a szépség oszlopára. Ó Allah! Kérlek az ő titkára a Te jelenlétedben és az ő utazására Hozzád! Oszlasd el a félelmemet, javítsd ki a hibáimat, szabadíts meg szomorúságomtól és telhetetlenségemtől, vigyél engem saját magamtól Hozzád, add, hogy a Te jelenlétedben semmisülhessek meg, szabadíts meg alsóbb énem fogságából, és érzékeim fátyolától, és fedd fel nekem a rejtett titkokat! Ó Élő, Ó Örökkévaló, Ó Élő, Ó Örökkévaló, Ó Élő, Ó Örökkévaló! És kegyelmezz és irgalmazz nekem, és a társaimnak és a hit és a Korán népének. Ám in. A Te kegyelmed által, Ó, kegyelmesek közt a legkegyelmesebb.

Minden fohászunkat azzal zárjuk: A hála és a dicséret Allahot illeti, a Világok Urát