Az első: Ha látjuk az öregkor idején a múlandóság és hanyatlás bélyegét a világ gyönyörű és csábító dolgain, és felfogjuk ezek keserű jelentését, nem szeretjük már annyira ezt a világot, és szeretetünknek örökkévaló tárgyat keresünk a múlandó helyett.

A második: Mivel azoknak az embereknek a kilencvenkilenc százaléka, akikhez kötődünk, már távozott ebből a világból egy másikba, a szívünkben élő szeretet miatt vágyunk arra a helyre, ahová ők is mentek, ezért örömmel várjuk a halált és a kijelölt órát.

A harmadik: Ha megértjük, hogy milyen végtelen az ember gyengesége és tehetetlensége, és milyen nehezek a létezés és az élet felelősségének terhei, komolyan vágyunk majd a pihenésre, és arra, hogy egy másik világba költözhessünk.

A negyedik: A hit fénye megmutatja a hívő szívének, hogy a halál nem megsemmisülés, hanem csupán átköltözés egy másik hajlékba, hogy a sír nem egy sötét kút szája, hanem fénnyel teli világokra nyíló ajtó, és minden ékességével együtt ez a világ csak börtön a következőhöz hasonlítva. Ha ki akarunk szabadulni evilági

börtönünkből, és a Paradicsom kertjeibe akarunk lépni, ha a testi létezés nehézségeit és megpróbáltatásait a szárnyaló lelkek világának pihenésére és örömére akarjuk felcserélni, ha a teremtmények zaját a Kegyelmes jelenlétének lélegzetelállító csendjével akarod felcserélni, az olyan utazás, olyan boldogság, amelyre akkor is vágynál, ha ezer életed lenne.

Az ötödik: Ha a Korán szerint élő ember megérti annak üzenetét, és a világot a valóság fényénél szemléli, akkor rájön, hogy az evilágot szeretni és hozzá kötődni mennyire értelmetlen dolog. Ez az ember megérti azt az igazságot, amelyet ez a világ üzen és bizonyít neki:

„Ez a világ a Kegyelmes könyve. Szavai és betűi nem önmagukra mutatnak, hanem valaki másnak a lényegére, tulajdonságaira és Neveire. Tanuld meg és értsd meg jelentésüket és üzenetüket, de hagyd hátra külső megjelenésüket, és menj tovább!

Ez a világ szántóföld. Vesd el és arasd le a termésedet, és őrizd meg. A korpát pedig dobd el és ne törődj vele!

Ez a világ tükrök sokasága is, amelyek egymásnak adják át a bennük tükröződő képet. Ismerd meg azt, aki megnyilvánul bennük, lásd az Ő Fényét, értsd meg Neveinek megnyilvánulásait, és szeresd azt, akire mutatnak. Szakítsd meg a jelentéktelen üvegdarabokhoz való kötődésedet, amelyek úgyis porrá törnek és eltűnnek!