És valóban, a Hold szabályozása, helyzetének meghatározása, megvilágítása, és a Földhöz és Naphoz viszonyított pontos elhelyezése olyan csodálatos és lenyűgöző, hogy megérthetjük belőle a Leghatalmasabbnak, aki mindezt elrendelte és elrendezte, semmi sem lehet nehéz. Mindenki, akinek esze van, megtanulhatja ebből, hogy aki erre képes, az valóban képes mindenre. És a Hold úgy követi a Napot, hogy pályájától egyetlen másodpercet sem tér el, és kötelességeit maradéktalanul teljesíti. A gondos megfigyelő ezt látva felkiált: dicsőség annak, akinek művészetét nem érheti fel az emberi elme! Különösen most, május végén, amikor néha finom holdsarlóként együttáll a Fiastyúk csillagaival, és olyan, mint egy összezsugorodott, fehérre száradt datolyaág, a Fiastyúk pedig mint egy fürt szőlő, azt a képzetet keltve, mintha egy hatalmas, fényes fa bújna meg az egek fátyola mögött. És mintha az egyik faág vége átszúrta volna a fátylat, és gyümölcseivel kitekintett volna mögüle, és ebből lett volna a Pleiades és a keskeny holdsarió, a többi csillag pedig ennek a rejtett fának a többi gyümölcse lenne. Láthatod hát, ennek a hasonlatnak, mint az elszáradt datolyalevél, a szépségét és finomságát.

Aztán ez az ája jutott eszembe, Ő az, aki alátok rendelte a Földet, hogy utazzatok rajta, mintha csak a Föld alánk adott hátasállat vagy hajó lenne. Ezekkel a gondolatokkal úgy láttam magamat, mintha egy hatalmas hajón száguldanék keresztül a világűrön. Ezt az áját olvastam: dicsőség Neki, aki alánk rendelte ezeket, mert magunktól nem lettünk volna képesek rá, ahogy a Szunna szerint mondani kell, amikor lóra, hajóra, vagy bármely más közlekedési eszközre szállunk³.

És láttam, hogy a Föld mozgása közben olyan helyzetet foglal el, mint egy filmvetítő, mozgásba hozza az egeket, és csodálatos hadseregként mozgósítja a csillagokat. Magasztos és csodaszép jeleneteket mutat, amelyek elragadtatással töltik el mindazokat, akik gondolkodnak. Dicsőség Allahnak, kiáltottam fel, milyen rengeteg, hatalmas, különleges és magasztos cselekedetet végez el minden erőfeszítés nélkül. És erről két pont jutott eszembe a hittel kapcsolatban:

Az első: néhány nappal ezelőtt egy vendégem feltett nekem egy kérdést, amely kétségekkel volt teli, és így hangzott: a Paradicsom és a Pokol nagyon messze vannak. Az isteni kegyelem jóvoltából a Paradicsom népe villámgyorsan fog átjutni a Feltámadáson, és belépni a Paradicsomba. De a Pokol népe vajon hogyan fog menni, bűneik súlyától roskadozó testtel? Milyen eszközzel fognak utazni?