A Harmadik Levél

(Bediüzzaman leveléből egyik tanítványának)

Az Ő nevében, dicsőség Neki!

És nincs semmi, ami ne az Ő dicsőségét zengné.

Egyik leveledben azt írtad nekem, hogy szeretnél osztozni itteni érzéseimben és lelkiállapotomban, hallgasd meg hát egy ezredrészüket.

Egyik éjszaka, egy százemeletes épület magasságában cédrusfám tetején, az egek csillagokkal díszített csodálatos arcát szemléltem, és láttam, hogy ez az eskü a Bölcs Koránban: hát esküszöm a csillagokra; amelyek letűnnek, továbbhaladnak, vagy eltűnnek (Korán, 81:15-16), a csoda ragyogó fénye, és a kifinomultság magasabb rendű titka. Ez az ája, amely a csillagokra, eltűnésükre és haladásukra vonatkozik, csodálatos művészet ékességét tárja a megfigyelők szemei elé. A bolygók, amelyek parancsnokuk, a Nap körül tűnnek föl, és belépnek az állandó helyzetű csillagok közé, új díszeket alkotnak az égen, néha egy másik csillag mellett tűnnek fel, és csodálatos képeket alkotnak, néha kisebbnek látszó csillagok között tűnnek fel, és elfoglalják helyüket, mintha csak a parancsnokaik lennének. Főleg ebben az évszakban az este leszállta után a Vénusz a horizonton és a korai hajnal előtt pedig egyik fényes társa valóban lenyűgöző, fenséges látványt nyújtanak. Később, miután elvégezték kötelességüket, és egy csodálatos műalkotás részévé váltak, visszatérnek, és a Nap vakító fény körébe lépve elrejtőznek. A Naphoz hasonlóan fényes bizonyítékai annak az uralmának és hatalmának, akinek parancsára földünk forog, és a bolygók tökéletes rendben keringenek az űrben, mintha csak űrhajók vagy repülők lennének. Látod hát ezt a fenséges hatalmat, amely közönséges hajóknál sok ezerszer nagyobb tárgyakat hajt az uralma alá, és sok ezerszer gyorsabb mozgással tökéletes rendben tartja őket.

Ebből is láthatod, hogy milyen emelkedett boldogság, és milyen hatalmas megtiszteltetés az, hogy a hit és az istenszolgálat által ilyen hatalmas Uralkodóval állunk kapcsolatban, és az Ő vendégei lehetünk.

Aztán a Holdra néztem, és ragyogó fényt láttam, a következő ája csodáiban:

És a Holdnak állomásokat szabtunk meg, amíg olyan lesz, mint az összezsugorodott datolyalevél. (Korán, 36:39)