És akkor az ember a szívével látja, hogy a múlt nem hatalmas sírgödör, hanem olyan hely, ahol a megtisztított lelkek, akik minden évszázadban végrehajtották vallási kötelességeiket, egy-egy próféta vagy bölcs ember vezetése alatt hirdetik: Allah a leghatalmasabb! És életük kötelességeit bevégezve szebb hajlékokba költöznek, és a múlt részévé válnak. Aztán balra néz, és a hit fényénél látja a távolban a gyönyör palotáit, amelyeket a Kegyelmes készített a Paradicsomban, a Köztes Birodalom hegyei mögött. És rá fog döbbenni, hogy a viharok, földrengések és tomboló erők voltaképpen a Kegyelmes engedelmes szolgái, és megérti, hogy ezek a bölcsesség megnyilvánulásai, amelyek bár elsőre durvának tűnnek, valójában olyan gyengédek, mint a tavaszi eső. Még a halált is az örök élet kezdetének látja majd, a sírt pedig a soha el nem múló boldogságra nyíló ajtónak. Ha tovább gondolkodsz ezen a hasonlaton, még több gondolatod támadhat, és további következtetéseket is levonhatsz belőle.
A hit fény, és erő is. Igen, aki igazi hitre tesz szert, az képes szembeszállni az egész világgal, és hite erősségének megfelelő mértékben képes megmenekülni az események szorításából. Azt mondva: „Allahra hagyatkozom", az események tornyosuló hullámain át teljes biztonságban jut át élete hajójával. Minden terhét a Legmagasztosabb hatalmának kezébe helyezi, és könnyedén utazik át az egész világon, majd megpihen a Köztes Birodalomban. És később talán a Paradicsomba emelkedhet, hogy az örök boldogság részese lehessen. De másképp, ha nem Allahra hagyatkozik, akkor nem képes repülni, mert a világ terhei lehúzzák, a legalacsonyabbak között is a legalacsonyabbá.
Vagyis azt mondhatjuk, hogy a hithez szükséges az isteni Egyedülvalóság megerősítése, az Egyedülvalóság megerősítéséhez szükséges a Mindenható Allah való alávetettség, az alávetettséghez szükséges, hogy a Mindenható Allahra hagyatkozzunk, és a Mindenható Allahra való hagyatkozás pedig szükségszerűen a boldogsághoz vezet ezen a világon és a következőn is. De nehogy ezt félreértsd! A Mindenható Allahra való hagyatkozás nem azt jelenti, hogy teljes egészében elutasítjuk az okokat, hanem inkább azt, hogy tudjuk: minden esemény oka a Hatalom kezét takaró fátyol, és annak a kéznek engedelmeskedik. Ezt tudva az okok keresése egyfajta aktív istenszolgálat, ha a gondolkodás révén felismerjük, hogy az eredmények egyedül Tőle származnak, és ha ezért hálásak vagyunk Neki.