Negyedik Pont

A hit teszi emberré az embert, mi több, a hit teszi az embert magasabb rendű teremtménnyé. Ezért az ember első számú kötelessége a hit és a fohászkodás. A hitetlenség a legtehetetlenebb állattá alacsonyítja az embert.

Erre a tényre sok ezer bizonyíték van, elegendő, ha megvizsgáljuk azt, hogy az emberek és az állatok hogyan jönnek a világra. Igen, a különbségek azt bizonyítják, hogy az emberiség a hit által lesz ember. Mert amikor az állatok erre a világra születnek, a képességeiknek megfelelően minden tekintetben tökéletesek, mintha csak egy másik világban készítették volna fel őket; vagyis készen küldetnek erre a világra. Életük minden szükségletét, a világgal való kapcsolatukat, létezésük törvényeit életük első két órájában, két napjában, vagy két hónapjában megtanulják, és tökéletessé válnak bennük. Például a verebek vagy a méhek húsz nap alatt megtanulják mindazt, ami az életben maradásukhoz és tetteik tökéletességéhez kell, vagyis ezek tulajdonképpen velük születtek, míg az embernek mindezek elsajátításához húsz évre van szüksége. Ez azt jelenti, hogy az állatok alapvető feladata nem az, hogy a tanulás által tökéletesedjenek, és a tudás megszerzésével haladjanak előre, és nem is az, hogy tehetetlenségük által fohászkodjanak segítségért, hanem az, hogy képességeikhez mérten munkálkodjanak és cselekedjenek. Az ő feladatuk az aktív istenszolgálat.

Ezzel szemben az embernek mindent meg kell tanulnia, amikor erre a világra jön. Tudatlan, és még húsz év alatt sem tudja teljesen megtanulni az élethez szükséges dolgokat. Sőt, élete végéig folyamatosan tanulnia kell. És olyan gyenge és tehetetlen formában érkezik erre a világra, hogy egy-két évig még a lábára sem tud állni. Csak tizenöt év múlva képes különbséget tenni a jó és a rossz között, és az emberiség összegyűjtött tapasztalatait felhasználva közeledni ahhoz, ami előnyös számára, és eltávolodni attól, ami ártalmas. Ez azt jelenti, hogy az ember természetében gyökerező kötelessége az, hogy tanulás által tökéletesítse magát, és fohászkodás által fejezze ki a Mindenható Allah iránt érzett imádatát és alárendeltségét. Ami azt is jelenti, hogy tudja a választ ezekre a kérdésekre: „Kinek a kegyelméből van az életem ilyen bölcsen elrendezve? Kinek a nagylelkűsége nevel fel ilyen kedvesen? Kinek a kegyei táplálnak és kényeztetnek ilyen gyengédséggel?" És azt is jelenti, hogy a gyengeség és tehetetlenség nyelvével fohászkodunk Ahhoz, Aki gondoskodik rólunk, és Tőle kérünk segítséget. Az istenszolgálat és a Mindenható Allahnak való alárendeltség magas szintjére emelkedhetünk a tehetetlenség és szegénység szárnyán.