Azok, akik a Mindenható Allahra hagyatkoznak, és azok, akik nem, a következő történet két szereplőjére hasonlítanak:

Egyszer két ember szállt fel egy hatalmas tengerjáró hajóra. Mindketten nehéz csomagokat cipeltek a fejükön és a vállukon. Mihelyt a fedélzetre léptek, az egyik ember letette a csomagjait, és rájuk ülve őrizte őket. A másik viszont, mivel ostoba és fennhéjázó volt, nem tette le a terhét. Amikor azt mondták neki: „Miért nem teszed le ezt a sok nehéz holmit a fedélzetre, és helyezkedsz el kényelmesebben?", ő azt felelte: „Nem, nem teszem le, nehogy elvesszen. Őrizni akarom a holmimat. Erős ember vagyok, képes vagyok bárhová magammal vinni a csomagokat". A másik ember azonban azt mondta neki: „Ez a megbízható hajó, a király tulajdona, amely téged is szállít, erősebb nálad, és jobban meg is tudja védeni a csomagjaidat. Hiszen te megszédülhetsz, és a tengerbe zuhanhatsz, a holmiddal együtt. De még ha nem, akkor is fokozatosan elgyengülsz, és a csomagok egyre nehezebbnek tűnnek majd: hajlott hátadból és ostoba fejedből lassan elfogy az erő, hogy tartsák őket. És ha a kapitány meglát majd ebben az állapotban, vagy azt mondja, hogy őrült vagy, és kirak a hajóból, vagy hálátlannak tart, aki nem bízik a hajóban és gúnyt űz belőlünk, többiekből, és akkor börtönbe csukat majd. Ezen kívül bolondot is csinálsz magadból mindenki előtt. Mert akinek szeme van, az látja, hogy beképzeltséged tehetetlenséget, arrogáns büszkeséged tehetetlenséget, fennhéjázásod képmutatást és alantasságot rejt. Nevetség tárgyává tetted magad az emberek szemében. Mindenki lenéz és kinevet téged.". Ezt hallván a szerencsétlen ember okosabban kezdett gondolkodni. Letette ő is a terhét a hajó fedélzetére, és kényelmesen elhelyezkedett rajta. Azt mondta társának: „A Mindenható Allah legyen veled elégedett! Segítettél, hogy megmeneküljek a nehézségektől, a börtöntől, és attól, hogy bolondot csináljak magamból!"

Ó, te, aki nem vagy képes a Mindenható Allahra hagyatkozni! Térj hát észre te is, mint a hajó utasa, és bízd magad a Kegyelmesre, hogy ne kelljen megalázkodnod és könyörögnöd az egész világnak, és remegned minden esemény előtt, hogy megmenekülj az arrogáns büszkeség pusztításától, attól, hogy bolondot csinálj magadból, a nyomorúságtól és veszteségtől a Túlvilágon, és a nyomasztó börtöntől ezen a világon...