Hasonlóképpen, mivel a Mindenható Allah mindenütt jelen van, és mindent lát, válaszol szolgái minden fohászára. Jelenlétével és válaszával a magány és elhagyatottság érzését a közelség érzésévé változtatja. De ezt nem az ember szeszélyes és mértéktelen vágyai, hanem saját uralkodói bölcsessége szerint teszi. Azt adja, amit kérnek tőle, vagy annál sokkal jobbat, vagy éppen semmit.

Továbbá a fohász az istenszolgálat egy formája is, és a Mindenható Allah iránti szolgaságunk kifejezése. Ennek gyümölcsei pedig a Túlvilágon érnek be. Az evilágra vonatkozó célok különleges fohászoknak adnak alkalmat. Például az esőért mondott fohász is egyfajta istenszolgálat. Az ilyen istenszolgálat ideje az aszálykor van. Ezeknek a fohászoknak nem az a kizárólagos célja, hogy esőt hozzanak. Ha csak ezzel a szándékkal végeznék őket, nem lennének méltók a meghallgatásra, mert akkor nem jelentenének őszinte istenszolgálatot. Napnyugtakor eljön a naplementi ima ideje. És nap- vagy holdfogyatkozáskor pedig eljön a két különleges ima, a szalat al-kuszuf és a szalat al-khusuf ideje. Ugy is mondhatnánk, hogy az éjszaka és a nappal két nyilvánvaló jelének elfedésével a Mindenható Allah megnyilvánítja hatalmát, és szolgáit egyfajta istenszolgálatra szólítja fel. A fohászok tehát nem azért szólnak, hogy a Nap vagy a Hold jelenjen meg újra (hiszen ezek eltűnése a fohászoktól függetlenül adott ideig tart, amit a csillagászok is pontosan ki tudnak számolni).

Hasonlóképpen, az aszály az esőért mondott fohászok ideje, a nehézségek és katasztrófák közepette pedig az ember rádöbben saját tehetetlenségére és fohászaival és magasztalásokkal keres menedéket az abszolút hatalom Birtokosánál. És még ha a fohászok nem is eredményezik a nehézségek elmúltát, nem mondhatjuk, hogy nem fogadtattak el. Inkább azt kell mondanunk, hogy a fohászok ideje még nem járt le. Ha a Mindenható Allah kegyelme és jóindulata által megszabadít a nehézségtől, akkor eljött annak a fohásznak az ideje. A fohászkodás istenszolgálat, és azt jelenti, hogy az ember elismeri és kinyilvánítja szolga voltát a Mindenható Allahnak.

Ami az istenszolgálatot és az alávetést illeti, annak őszintén és kizárólag a Mindenható Allah megelégedését keresve kell történnie. Az ember csak annyit tehet, hogy beismeri gyengeségét és tehetetlenségét és a fohászkodás által Allahnál keres menedéket, de nem próbálhat beavatkozni az Ő uralmába. A döntést Allahra kell bíznia, az Ő bölcsességére hagyatkozva, és semmiképpen sem szabad az Ő kegyelmét kétségbevonnia vagy vádolnia.