A Korán ájái egyértelműen kijelentik, hogy minden teremtmény szolgálja és dicsőíti a Mindenható Allahot a maga módján, vagyis a fohászok folyamatosan emelkednek fel az egész világmindenségből a Mindenható Allahhoz. Ezek a fohászok vagy a teremtmények veleszületett természetének nyelvén szólnak, mint például az állatoké és a növényeké. Vagy pedig a teremtmények szükségleteinek nyelvén. Ezek azok a fohászok, amelyekkel minden élőlény fohászkodik azokért a szükségletekért, amelyeket saját erejéből képtelen lenne betölteni. A Kegyelmes ezek miatt a fohászok miatt tartja fenn létezésüket és adja meg ellátásukat. Vagy szólhatnak a fohászok a kétségbeesett segélykérés nyelvén, amellyel minden bajban lévő teremtmény ismeretlen védelmezőjéhez fordul, és nála keres menedéket - ez a védelmező pedig nem más, mint az Irgalmas Teremtő. Ez a háromféle fohász mindig elfogadtatik, ha nem áll semmi az útjukba.

A negyedik fajta fohász a legismertebb: ez a mi fohászkodásunk. Ez is kétféle lehet: Az egyik aktív és cselekedetekben nyilvánul meg, a másik szóban vagy a szívben. Például, aktív fohászkodás az, ha az ember megpróbál tetteivel valamilyen eredményt kiváltani. Ezt nem azért teszi, mert hisz abban, hogy ő maga képes ezt az eredményt létrehozni, hanem azért, hogy viselkedésével a Mindenható Allahtól kérje a kívánt eredmény kiváltását. Például ha valaki felszántja a földjét és elveti a magot, az aktív fohászkodás, amellyel a Kegyelem kincsestárának ajtaján kopogtat. Mivel ezt a fohászt a Kegyelmes egyik nevével intézi Hozzá, az esetek nagy részében elfogadtatik.

A második fajta fohászt szavaival és szívében ajánlja fel az ember. Olyan kívánságai beteljesülését kéri, amiket saját maga nem tud megvalósítani. A legfontosabb alapja a legszebb célja és legédesebb gyümölcse ennek a fohászkodásnak ez: „aki fohászkodik, tudja, hogy van valaki, aki hallja szívének titkos kívánságait, akinek keze mindent elér, aki képes teljesíteni minden kívánságot, és aki megszánja a fohászkodót gyengesége és tehetetlensége miatt, és válaszol könyörgésére."

Ó te tehetetlen, számtalan szükséget szenvedő ember! A fohászkodás a kegyelem kincsestárának kulcsa, és a kimeríthetetlen erő forrása. Soha ne hagyj fel vele! Emelkedj az emberi természet legmagasabb fokára! És fohászaidba foglald bele az egész világot! Mondd: csak a Te segítségedet kérjük (Korán 1:4), mint az egész világ képviselője és a Kegyelmes engedelmes szolgája. Tartozz a teremtmények legjobbjai közé!