Ez azt jelenti, hogy az ember azért született a világra, hogy a tudás és a fohászkodás által tökéletesítse önmagát. Természetében és képességeiben minden a tudáshoz kötődik. És minden valódi tudás alapja, forrása, fénye és lelke a Mindenható Allah ismerete, lényege és kiindulópontja pedig a Belé vetett hit.

Továbbá, mivel az ember végtelen megpróbáltatásnak van kitéve, és határtalan tehetetlensége ellenére számtalan ellenség támadja, és határtalan szegénysége ellenére végtelen sok szükséglete és számtalan vágya van, a hit után az alapvető kötelessége a fohászkodás. A fohászkodás a Mindenható Allah imádatának és szolgálatának alapja. Ha a gyermek nem tud valamit megszerezni magának, akkor vagy sírni kezd, vagy kéri, vagyis tehetetlensége nyelvén fohászkodik tettel vagy szóval, és sikeresen meg is kapja, amit akar. Az ember is olyan, mint egy gyenge, szeretett gyermek a többi teremtmény között. Vagy zokognia kell a Kegyelmes ajtajánál gyengeségében és tehetetlenségében, vagy szegénysége és szüksége nyelvén könyörögnie, hogy amire vágyik, az az övé lehessen, vagy ha már megkapta, hálát adhasson érte. Különben ostoba gyermekként azt mondva: „A saját erőmmel győzőm le a legyőzhetetlent, és nálam ezerszer erősebb dolgokat, és saját ötleteimnek és mértékeimnek megfelelően kényszerítem őket, hogy nekem engedelmeskedjenek", hálátlanságot mutat a kegyek és ajándékok iránt. És ez nemcsak ellentétes az ember eredendő természetével, hanem súlyos büntetést is érdemel.

Ötödik Pont

A hit szükségessé teszi a fohászkodást, mint a szükségletek betöltésének biztos módját, valamint az emberi természetnek is veleszületett igénye van rá, és a Mindenható Allah is kijelenti:

„Mondd: Uram nem törődne veletek, ha a fohászotok nem volna."(Korán, 25:77)

aminek a jelentése az: Milyen fontossággal bírnátok, ha nem fohászkodnátok Hozzám?

És azt is parancsolja:

„Fohászkodjatok Hozzám, és Én válaszolok rá" (Korán, 40:60).

Ha azt mondod: Gyakran fohászkodunk, de fohászaink nem fogadtatnak el. Pedig a vers általános, és azt mondja, hogy minden fohász elfogadtatik.

A válasz: Egy dolog válaszolni valamire, és teljesen más dolog elfogadni. A Mindenható Allah válaszolsz minden fohászra, de hogy elfogadja-e, és megadja-e pont azt, amit a fohászkodó kért tőle, az már teljes mértékben az Ő bölcsességétől függ. Például, ha egy beteg gyermek az orvost szólítja: „Doktor, doktor!", az válaszol neki: „Tessék, itt vagyok, mit szeretnél?" És ha a gyerek azt mondja: „Add nekem ezt és ezt az orvosságot", akkor az orvos vagy azt adja neki pontosan, amit kért, vagy valami még jobbat és hatásosabbat. Vagy ha tudja, hogy abban a betegségben a gyógyszer szükségtelen vagy éppen ártalmas, akkor nem ad neki semmit.